Az iskola rövid története

       

            A Kecskeméti Szakképzési Centrum Tiszakécskei Kiss Bálint Szakközépiskolája Bács-Kiskun megye egyik kisvárosában, Tiszakécskén működik. A település jelentős kiskereskedelmi és idegenforgalmi központ, kisvárosi méretekben figyelemre méltó gazdasági, ipari háttérrel. Tiszakécske város állandó lakosainak száma az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. Településünkön az országos átlaghoz képest magas a nevelőszülőknél élő gyermekek száma.

            A szakközépiskola feladata elsősorban a szakképesítés megszerzésére felkészítő iskolai oktatás és a vizsgáztatás. Már 1930-ban bizonyítottan folyt szakképzés, akkor még Újkécskén, a település Kőrösi úti iskolájában. Az iparitanuló-képzés 1950-ben indult be igazán, hogy az egyre jobban fejlődő ipari üzemek szakmunkás szükségletét kiszolgálja. Akkor az iskola az ország 6. régiójának (Dél–Alföld) a 38. iskolája volt, ezért a neve a 638. számú Ipari Szakmunkásképző Iskola lett. Ekkor még lányok is tanultak nehéz fizikai munkával járó mesterséget, például az esztergályos szakmát.

            Az iskola 1968-ban költözött a mai helyére, a Kossuth utcába, ami az ókécskei városrészben van. Az itt található régi polgárházat az évek során az igényeknek megfelelően alakították, bővítették. 1976-77-ben csupán 45 fémipari szakmát tanuló diákja volt az iskolának, ami így a Kecskeméti 607. számú (ma Gáspár Andrásról elnevezett) Ipari Szakmunkásképző Intézet Kihelyezett Iskolája lett. 1982-ben az iskola felvállalta a mezőgazdasági gépész szakma oktatását. 1985. augusztus 1-től a tanulói létszám is és az anyagi lehetőségek is oly mértékben gyarapodtak, hogy az iskola leválhatott a kecskeméti központi iskoláról, és 651. számú Ipari Szakmunkásképző Iskola néven önálló intézménnyé lett. 1988-ban elkezdődött előbb a kőműves, majd a burkoló szakma, 1990-től pedig a cipőfelsőrész-készítő szakma oktatása. Ez utóbbi csupán pár évet „élt meg”. 1993-ban az iskola felvette a kécskei iparfejlődés meghatározó alakjának nevét, így a bélyegzőn már a „Kiss Bálint Szakmunkásképző Iskola” volt olvasható. 1997-től az érettségire épülő kozmetikus-képzés is elkezdődött. 2000-től – az integrációnak köszönhetően – az iskola a Móricz Zsigmond Oktatási Intézmény tagintézményeként működik tovább. 2001-ben elindult a vendéglátó-eladó szakma oktatása. Később ebből nőtt ki a pincér szakmai képzés. Az évek során nemcsak az iskola neve és hovatartozása változott, hanem a képzések időtartama is.

           2005 óta iskolánk a Kecskemét központú Térségi Integrált Szakképző Központ (TISZK) tagja.

 

            A sajátos nevelési igényű tanulók aránya valamelyest növekedett az utóbbi időben. Közülük a részképesség-zavarral küzdők integráltan tanulnak.

            Az iskola beiskolázási körzetéhez a környékbeli, térségi, valamint más megyékben lévő települések is tartoznak. A sajátos nevelési igényű tanulóinknak egy része a környező településekről naponta átjár, illetve a kollégium lakója. A képzési kötelezettek helyi lakosok, valamint városunk vonzáskörzetéhez tartozó településeken élő gyermekek.

            A beiskolázási körzetünkben élő családok szociális, anyagi és kulturális helyzete egymástól eltér, ezért nevelő és oktató munkánk ehhez a helyzethez igazodik: tanórán és tanórán kívül segítjük a nehéz körülmények között élő, hátránnyal induló tanulók felzárkóztatását, ugyanakkor kiemelt fontosságú feladatnak tekintjük a tehetséges, jó képességű gyerekek fejlesztését.

A  szakközépiskolába kerülő gyerekek érdeklődése sokrétű. Az értékek az iskolai évek előre haladásával átrendeződnek. Sokaknál közömbösség jelentkezik az iskolai munkával szemben. A tanulók szociokulturális hátteréből adódóan megjelennek a képesség szerinti arányeltolódások, amelyek egyre inkább szükségessé teszik az oktatásban az új tanulásszervezési eljárások, differenciált pedagógiai módszerek alkalmazását. Minthogy a tanulók fejlődésének üteme egyenetlenné válik, differenciált óravezetéssel, egyéni képességfejlesztéssel, szakkörökkel, versenyekre való felkészítéssel, valamint a felzárkóztató foglalkozások hatékonyságának növelésével adunk segítséget a továbbhaladásukhoz. A legsúlyosabb veszély, hogy egyre jobban fokozódik az iskolába járó gyerekek közötti esélyegyenlőtlenség. A család sok esetben nem képes biztosítani azokat a feltételeket, amelyek segíthetik, ösztönözhetik a gyerekeket a szakmai végzettség megszerzésére.

Iskolánk rövid története